Dél-Mezőföld

MOST:

Megjelent az új Dél-Mezőföld térkép 2017 május elején.
Vásárlás céljából írjatok a kapcsolatok menüben található elérhetőségekre.

Itt majd mindjárt itt lesz a térkép ürgés borítóoldala.

MÚLT:

A 2004-ben megjelent Dél-Mezőföld turista térkép a Szép Magyar Térkép pályázaton második díjat nyert. A Tájoló ’98 Térképészeti Bt. által készített turistatérkép bevezetőjében dr. Kalotás Zsolt, a terület és értékeinek ismerője mutatta be röviden a Dél-Mezőföldet:

“A Dél-Mezőföld határait legegyszerűbben a terület geomorfológiai és közigazgatási jellegzetességei alapján határozhatjuk meg. Nyugaton a Sió és a Sárvíz tektonikus völgye, keleten a Duna, míg északon a megyehatár jelöli ki ezt az ellentmondásosnak is nevezhető tájegységet. A Dél-Mezőföld keletkezését tekintve az Alföldhöz tartozik, de felszíne annál jóval változatosabb.

1999-ben itt hozták létre a 7546,5 hektár nagyságú Dél-Mezőföldi Tájvédelmi Körzetet, amely e táj három legjellegzetesebb élőhely-típusát foglalja egységbe. A Sárvíz-völgyében, a Tengelici-homokvidéken és a dél-mezőföldi löszvölgyekben megmaradhattak az ősi élőhelyek eredeti jellegekkel bíró mozaikjai, mert azok az intenzív gazdálkodásra nem voltak alkalmasak.

Tarka sáfrány
Tarka sáfrány

Az Ős-Sárvíz egykori medrét ma is üde kaszálórétek, puhafás ligeterdők kísérik, meredek löszpartok határolják. Élővilágára a sokszínűség jellemző, de a leggazdagabb a lefűződött morotvatavak környéke. A nyílt vízen a festői szépségű fehér tündérrózsa ring, a nedves réteken mocsári aggófű, hússzínű ujjaskosbor és mocsári kosbor nyílik. Gyakori a fokozottan védett vidra, az öreg zavartalan erdőrészletekben pedig a fekete gólya is fészkel. A kíméletesen legeltetett löszös partoldalak kora tavasszal nyíló védett vadvirága a tarka sáfrány és a tavaszi hérics.

A Tengelici-homokvidék nagy hasonlóságot mutat a kiskunsági tájjal, nyílt, meszes homoki gyepek, a homoki mocsár- és láprétek, a fűzlápok, homoki gyertyános-tölgyesek, gyöngyvirágos tölgyesek mozaikjaiból áll össze. A változatos felszíni formákkal bíró árvalányhajas nyílt homokbuckás területeken olyan értékes védett növényfajokat találunk, mint a fekete kökörcsin, a fürtös homokliliom, a homoki nőszirom, a homoki varjúháj, a kései szegfű és a homoki vértő. A mélyebb fekvésű, üdébb lápfoltokon jégkorszakot idéző növények, zergeboglár, fehér zászpa, vidrafű, valamint buglyos szegfű, kornis tárnicsfehér májvirág, korcs- és a szibériai nőszirom, gyapjúsás-fajok, kúszó celler, és mintegy 15 különböző védett lápréti orchideafaj virítanak. A homokvidék állatvilágának különlegessége a díszes medvelepke, a sisakos sáska, a szongáriai cselőpók és a kerecsensólyom.

tatorjanA dél-mezőföldi löszvölgyek a lösz karsztosodása és a felszíni erózió útján keletkeztek. A völgyoldalakat löszmélyutak szabdalják, löszleszakadások, löszcirkuszok teszik változatossá, amelyek tájképileg is egyedülálló látványt nyújtanak. A völgyek szokatlan gazdagságban őrizték meg a hajdani löszpuszta-rétek növényvilágát. Legnevezetesebbek a fokozottan védett tátorján és a gyapjas csüdfű, a szennyes ínfű, a törpemandula, a sárga- és borzas len, a csillagos őszirózsa és a festő csülleng. A löszpartok oldalában mindenütt fészkel a színpompás gyurgyalag.”